Az 1867-es kiegyezést követően szép lassan megindult a polgárosodás hazánkban, pontosabban az Osztrák-Magyar Monarchia magyarországi oldalán is, minek köszönhetően a magyar ember elkezdte alaposabban felfedezni például a Balatont, vagy a Tátra-vidékét, majd rájött arra is, hogy az erdei kirándulás egészségre gyakorolt gyümölcsöző hatásai (Bükk, Pilis) is hamar megmutatkoznak.

Normafa (1900). Forrás : Fortepan.

Az egyre jelentősebb lélekszámú polgárság az arisztokrácia nyomdokain haladva, persze kicsiben kezdte kialakítani kedvenc belföldi nyaralóvidékeit, melyek egy része már jó ideje viszonylag komoly egészség-turisztikai forgalmat bonyolított.

Nizza (1900.) A tehetősebbek népszerű nyugat-európai területeken nyaraltak. A fotón Nizza partjait látjuk. Forrás: Fortepan.

Tudnivaló ugyanis, hogy nem csupán a Tátra híres fürdőit, de a Balatont is a gyógyulni vágyók hozták be a köztudatba. Az egyre tehetősebb, persze az arisztokráciához mérten még jócskán korlátozott anyagi körülmények között élő polgári középréteg az 1800-as évek végére már szívesen járt a mai Balatonfüredre, Balatonalmádiba, vagy épp Siófokra. A századfordulóra pedig már nemhogy derogált a tóban úszni, de kifejezett sikknek számított a sport. És persze felütötte fejét a fürdőruha divat is, annak rendje és módja szerint.

Balatonalmádi (1912.) Forrás: Fortepan.

Idővel már nem okozott szégyent, ha az ember nem tudta elvinni egy hónapra családját valamely népszerű, külföldi nyaralóhelyre, a belföldi turizmus valóságos virágzásnak indult. A nemesség már az 1850-es évektől felfedezte magának a Pesttől nem messze lévő (ma úgy mondanánk, agglomerációban található) falvak közelségének előnyeit és nyaralókat építtetett. Ötven évvel később már kénytelen volt hallgatni és eltűrni a túrázó, környéken kerékpározó, szintén kikapcsolódni vágyó polgárok kavalkádját is.

Ótátrafüred határán (1901.) Forrás: Fortepan.

Persze a legnépszerűbb nyaralóhelyek továbbra is a fürdőzés-gyógyulás tengelyen hirdették a pihenés lehetőségét, szinte az első világháború végéig. 1918-ban, a monarchia felbomlásával aztán kénytelen-kelletlen jelentőségüket vesztették a klasszikus fürdőparadicsomok, s megindult a Trianon utáni Magyarország belterületére szorított, ám annál találékonyabb pihenéskultúra.